Ízelítő a sajtóvisszhangból

„Bár – egyéb, ide nem kapcsolódó okok miatt – régebben elhatároztam, hogy nem érdemes elvárásokkal élnem, a Sírba visztek című gyűjtés fellobbantotta bennem vágyaim hamuvá váló parazsát. Pedig az elvárások értelmetlenek: az ilyen előfeltételek hatására válik rosszabbá a jó, kevesebbé a kielégítő tartalom, egyedüli alapténnyé a dezillúzió.

A szeptember harmadikától látogatható monstre, apró darabokból egésszé formálódó emlékmű kapcsán az utolsó dolog, amit öles, zöld betűkkel fölírtam a jegyzetfüzetembe ennek ellenére az volt: NEM TUDOK BELEKÖTNI.”

(Tetemre hívás – Bizottság-kiállítás a Műcsarnokban. 2011. 09. 05., www.gepnarancs.hu)

 

„A Gulyás Gábor és Készman József kurátorok által összeszedett anyagot ugyan lehetetlen egyszerre megnézni, hacsak nem kíván az ember egy egész napot itt tölteni – bár végül is miért ne? –, de abban így, első látásra is biztosak vagyunk, hogy kihozták a maximumot a rendelkezésre álló anyagból és térből. Nincs üresjárat és üres felület: ezen a tárlaton a Bizottság története mellett anyagszerűvé válik a nyolcvanas évek emlékezete, és visszapörög az időkerék – bár mi éppen lemaradtunk arról, hogy akkor és élőben halljuk azt a jó kis gitárszólót, este fél tizenegy körül kisétálva a bársonyos szeptemberi pesti estbe olyan, mintha ott lettünk volna, és ennél nagyobb elismerésünket nem tudjuk tolmácsolni.”

(Az elefántoktól a plüssállatokig – 2011. 09. 05., Magyar Hírlap)

 

 

„A kiállítás egyirányú bár, viszont javasolt a többszöri bejárása. Mégpedig a hozzá kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozások, egyéni tárlatvezetések, tematikus filmklub és rendhagyó felolvasóestek-koncertek miatt, melyek újabb és újabb Bizottság-történetekkel kecsegtetnek. A Műcsarnok hétről hétre eseményt kínál, gondolkodni hív, magát, mint gyűjtő-helyszínt definiálja, amely sokféle olvasatra nyitott. Nem jelent ki, hanem inkább kérdez, és ha sikerül, a kérdésekkel válaszol majd valami fontosat.

A Sírba visztek című kiállítás kurátorai, Gulyás Gábor és Készman József koncepciója azért nagy ötlet, mert a fejekben dermedten jégkrémbalettező és már-már feledett Bizottság-élmény kiolvasztására tesz kísérletet. Egyelőre annyit mondhatunk, hogy bíztató, hiszen előtte vagyunk még a tizenkét hét javának. Az viszont bizonyos, hogy érdemes lesz végigkövetnünk, amíg a Bizottság a Műcsarnokban ülésezik.”

(A halott köszöni, jól van! – 2011. 09. 06.,  www.prae.hu)

 

 

„A látogató már akkor elégedetten távozna a Műcsarnokból, ha az egész csak az első terem monumentális installációjából állna. A műfűvel fedett padló, az együttes falnyira nagyított és az utolsó vacsorát idéző, szatirikus fotója, plusz a zenekar síremléke (tescós kályhára helyezett szoborcsoport, körben keringő giccselefántokkal és lobogó műtűzzel) annak is nyilvánvalóvá teszi, hogy itt a kelet-európaiság lényegéről van szó, a dölyfös hatalmat és annak giccsesztétikáját kifigurázó gesztusokról, aki semmit nem tud a nyolcvanas évek undergroundjának legendás együtteséről.”

(Bevezetés a kettős beszéd művészetébe – 2011. 09. 10., www.index.hu)

 

„A péntek esti immár a második állomás a 12 alkalomra tervezettmaratonban,melynek keretében 24 szerző lép majd fel, így joggal írhatja a brosúra, hogy ez bizony az idei esztendő legnagyobb irodalmi eseménysorozata. Parti Nagy Lajostól Grecsó Krisztiánon át Závada Pálig ível a kínálat.

 

Már az is meglep, hogy sor áll a Műcsarnok pénztára előtt. Nem igazán fordul elő ilyesmi felolvasásokon. Még akkor sem, ha mindez a kiállítótérben felállított színpadon történik majd, vagyis az elhangzott művek és beszélgetések akár egyből be is épülhetnek a tárlatba. A kiindulópont ugyanis minden esetben egy-egy Bizottság-dalrészlet.”

(Bizottság, nő, okostelefon – Népszabadság, 2011. 09. 12.)