Megjelent a Jégkrémbalett-DVD!

„Ez a film minden határon túlmegy” – mondta rosszallóan bemutatását követően az állampárti napilap publicistája, és igaza volt. A határsértés a művészet régi, jól bevált eszköze. Különösen izgalmassá tud válni, ha a határokat az állami erőszakszervezet védi. Magyarországon a nyolcvanas években ez történt, a hivatalos ideológia egyre gyorsuló kiüresedésével párhuzamosan egyre abszurdabb módon. Egy olyan világban, amely magától értetődőként fogadtatja el abszurd játékszabályait, sokszor annak is több köze van a normálishoz, ami egyébként patologikus lenne. Wahorn András filmje ott kezdődik, ahol az álságos, hamis társadalmi konvenciók végződnek – és nagyon messzire jut. Egyfajta „napsütötte sávig”, egy másfajta valóságig, amelynek felszabadultságában megmosolyogtató a társadalmi felügyelet komplett intézményrendszere. A film az egykori Bizottság zenekar művészeti teljesítményének alapvető megjelenítése, a későkádárizmus egyik legfontosabb műalkotása.

Gulyás Gábor

esztéta, a Műcsarnok igazgatója

Wahorn András filmje a Bizottság-kiállítás alkalmából jelent meg